Re: kis tudomány
- From: Peter Tarjanyi <tarjanyip@xxxxxxxxxx>
- To: brooklyn@xxxxxxxxxxxxx
- Date: Mon, 28 Jun 2004 09:53:40 +0200
nincs kanál...
Minden jót/Best regards
Tarjányi Péter-Pál
Process Engineer
IBM Data Storage Systems Kft.
H-2600 Vác, Deákvári fasor 16-18
E-mail: peter_tarjanyi@xxxxxxxxxx
Internal phone: 00 36 27 500 319
Mobile phone: 00 36 20 823 5053
toth.peter.barnabas@xxxxxxxxxxx
Sent by: brooklyn-bounce@xxxxxxxxxxxxx
06/28/2004 09:15 AM
Please respond to brooklyn
To: brooklyn@xxxxxxxxxxxxx
cc:
Subject: kis tudomány
http://index.hu/tech/tudomany/holo0626/
Hologram a való világ
Index
2004. június 26., szombat 22:01
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez
érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A
mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak
vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain
Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század
egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a
média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan
bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott
felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a
szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az
azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így
nem
számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a
másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének,
miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát
áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy
megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle
megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisab kísérletek elvégzésére
ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra
jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság
cáfolatát
jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán
látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is
valójában
a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével
készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy
második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és
ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és
sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az
eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha
egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét
fél
darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat
tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A
hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti
információ egészét tartalmazza.
A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a
természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak
arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a
szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet
ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az
építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat
javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással
kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos
jel
áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a
megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a
részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész
kiterjesztései.
A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk
el
egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is
csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét
veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt
gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább
figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló
fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik
mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve
marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak
valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle
kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában
arról
árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is
léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem
érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy
szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a
mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként
viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az
univerzum
is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő
tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag
szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a
teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom
elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag
felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem
jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet
fittyet hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető
alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan
környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a
három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és
csak
kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a
világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford
egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a
holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek
tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a
következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes
agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű
kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a
patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult
műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő
olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a
részletekben" jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy
megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató
szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi,
hanem
idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény
interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint
agyunk
holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen
kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet
során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia
Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység,
amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen
rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző
frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az
érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a
fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin
származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az
akusztikai
jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan
képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása
nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az,
amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így
csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig
frekvenciák
holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány
fontos
frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta
azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy
fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés.
Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit
kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként
emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont
felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes
lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a
parapszochológiai jelenségek a természet részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi
a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint
elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat
segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó
mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve
misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé
tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi
írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a
kozmikus egység érzéséről számoltak be.
Other related posts:
