Fw:
- From: "Peter Tarjanyi" <tarjanyip@xxxxxxxxxx>
- To: torokzs@xxxxxxxxxx
- Date: Mon, 6 Oct 2003 09:22:04 +0200
A férfiak lélektani fejlődése
====================
14 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem
is lesz barátnöm...
16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a kapcsolatban
nem volt semmi szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevö
részét
egy
szenvedélyes nö mellett töltöm el...
A föiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl
emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynö egy jól
megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetödzött.
Elhatároztam, hogy egy olyan nöre van szükségem, aki stabilitást nyújt
nekem...
25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de
eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta
öt
lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy
izgalomra
van szükségem...
28 évesen találkoztam egy izgalmas növel, de nem tudtam
lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem
állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul müvelt mindenfélét és
mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam,
mint
boldognak.
Azt gondoltam, hogy egy ambíciózus hölgy jót fog nekem tenni...
31 éves koromban rátaláltam erre a nöre. Ö valóban a földön járt.
Összeházasodtunk. Olyan ambiciózus volt, hogy elvált tölem és
mindenemet
elvitte...
Most 40 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam.
Egészen egyszerüen egy olyan nöt keresek, akinek JÓ NAGY MELLEI
vannak...
Other related posts:
